Gombocz Endre |
Élete:
| Gombocz
Endre
- Gombocz Miklós és Lehr Berta második gyermekeként – 1882. június 9-én
született Sopronban. Édesapja a Líceum igazgatója, testvére a későbbi
nyelvész Gombocz Zoltán. Középiskolai tanulmányait a Soproni
Evangélikus Líceumban kezdte el és végig kitűnő eredményeket ért el.
1900-ban iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre, és 1905-ben
szerzett természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelet. Tanári pályáját
a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban kezdte 1906-ban. Harctéri szolgálata után 1918-ban magántanári képesítést szerzett tudománytörténet szakon. 1922-ben az Erzsébet Nőiskola polgáriskolai tanárképző főiskoláján tanít. 1929-től nyugdíjba vonulásáig pedig a Nemzeti Múzeum növénytárának vezetője, a Növénytani Szakosztálynak elnöke, illetve jegyzője volt. 1939-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 34 éves korában nősült. Felesége Traeger Olga volt, akivel kiegyensúlyozott, boldog házasságukban három gyermeket neveltek fel. Gombocz Endre és felesége 1945. január 16-án, a pesti oldal elfoglalásának utolsó napján, bombatámadás áldozata lett. A két testvér és Traeger Olga hamvai közös sírban pihennek a Kerepesi-temető egyik díszsírhelyén. |
 |
Munkássága:
A
Sopron megyei flórakutatásának eredményeit összefoglaló kiadvány
1906-ban jelent meg. Nem sokkal később adatta ki a nemzetközi
elismerést is hozó monográfiáját a hazai nyárfanemzetségről. Botanikai
közleményeket szerkesztett, amelyek megjelentek a Természettudományi
Közlönyben, és olyan nagysikerű kiadványok fűződtek a nevéhez, mint a
Kincseskönyv, Az otthon és gazdasága, a Természet Világa sorozat,
valamint az első magyar Természettudományi Lexikon. Botanikai
tevékenységét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem
(természet-vegytan szakos) hallgatójaként sem hagyta abba, sőt egyre
kiemelkedőbb munkákat végzett. Pályakezdő tanárként jelenik meg a
Magyar Tudományos Akadémia kiadásában a Sopron vármegye növényföldrajza
és flórája című dolgozata.
A Magyar Botanikai Lapok szerkesztői szigorú kritikával illették, bár ez a tagok közötti ellentétnek volt betudható. Mindez nem hátráltatta munkakedvét, és A Populus-nem monográfiája című doktori disszertációjáért – amely szintén a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg 1908-ban – Bugát Pál-díjat nyert. A fehér nyár és a rezgő nyár keresztezésével folytatott kísérletei eredményeként bebizonyította a nyárfák és a fűzfák rendszertani rokonságát.
1912-ben elkészült és 1914-ben megjelent A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története című tanulmánya.
1913-ban három jelentős munkája is megjelent, a Kitaibel és Schultes, A tellúr történetéhez, illetve A magyar botanika terminológia és nomenklatúra története. A legelismertebb írása, pontosabban kezdeményezése a Kitaibel Pál kéziratos, német nyelvű útinaplójának a könyvalakká formálása.
1930-ban elfogadta a Nemzeti Múzeum ajánlatát, és a Növénytárban vállalta az igazgatóőri állást. 1941-ben vezető igazgatója lett a növénytárnak, majd egy év múlva nyugdíjba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben levelező tagjává választotta. Fáradságos munkájának nagy része Budapest ostroma során megsemmisült.
A Természettudományi Közlönyben és a Botanikai Közleményekben nyolcvankilenc írása jelent meg; ezek többsége ugyan nem önálló kutatómunkára épül, de mind kiváló stílusban megírt ismeretterjesztő írásmű. A Magyar Természettudományi Múzeum növénytárában őrzik Gombocz lapjainak néhány példányát. Minden más dokumentumot, amelyet Gombocz Endréről írtak, vagy munkásságához, életművéhez kapcsolódik, Sopronban a Károly-magaslaton, a botanikusok szentélyének nevezett állandó kiállítás mutatja be. Nevét pedig 2001 áprilisa óta a Gombocz Endre Természetismereti Ház viseli. 2001. április 21-én, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum dísztermében megemlékeztek Gombocz Endréről és ugyanekkor avatták fel a Károly-magaslaton, a nevét viselő Természetismereti Házat.
Botanikai vizsgálódásait 1901-1905 között, főként a nyári hónapokban folytatta Sopronban és környékén. A szülők ekkor még Sopronban laktak. Később a természetrajz-vegytan szakos tanár a fővárosban helyezkedik el, ahova édesapja nyugdíjazását követően a család is költözik. Rövid ideig egy iskolában is tanított.
Források:
A Magyar Botanikai Lapok szerkesztői szigorú kritikával illették, bár ez a tagok közötti ellentétnek volt betudható. Mindez nem hátráltatta munkakedvét, és A Populus-nem monográfiája című doktori disszertációjáért – amely szintén a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg 1908-ban – Bugát Pál-díjat nyert. A fehér nyár és a rezgő nyár keresztezésével folytatott kísérletei eredményeként bebizonyította a nyárfák és a fűzfák rendszertani rokonságát.
1912-ben elkészült és 1914-ben megjelent A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története című tanulmánya.
1913-ban három jelentős munkája is megjelent, a Kitaibel és Schultes, A tellúr történetéhez, illetve A magyar botanika terminológia és nomenklatúra története. A legelismertebb írása, pontosabban kezdeményezése a Kitaibel Pál kéziratos, német nyelvű útinaplójának a könyvalakká formálása.
1930-ban elfogadta a Nemzeti Múzeum ajánlatát, és a Növénytárban vállalta az igazgatóőri állást. 1941-ben vezető igazgatója lett a növénytárnak, majd egy év múlva nyugdíjba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben levelező tagjává választotta. Fáradságos munkájának nagy része Budapest ostroma során megsemmisült.
A Természettudományi Közlönyben és a Botanikai Közleményekben nyolcvankilenc írása jelent meg; ezek többsége ugyan nem önálló kutatómunkára épül, de mind kiváló stílusban megírt ismeretterjesztő írásmű. A Magyar Természettudományi Múzeum növénytárában őrzik Gombocz lapjainak néhány példányát. Minden más dokumentumot, amelyet Gombocz Endréről írtak, vagy munkásságához, életművéhez kapcsolódik, Sopronban a Károly-magaslaton, a botanikusok szentélyének nevezett állandó kiállítás mutatja be. Nevét pedig 2001 áprilisa óta a Gombocz Endre Természetismereti Ház viseli. 2001. április 21-én, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum dísztermében megemlékeztek Gombocz Endréről és ugyanekkor avatták fel a Károly-magaslaton, a nevét viselő Természetismereti Házat.
Botanikai vizsgálódásait 1901-1905 között, főként a nyári hónapokban folytatta Sopronban és környékén. A szülők ekkor még Sopronban laktak. Később a természetrajz-vegytan szakos tanár a fővárosban helyezkedik el, ahova édesapja nyugdíjazását követően a család is költözik. Rövid ideig egy iskolában is tanított.
Források:
Mayer Barbara: Gombocz Endre, a
botanikatörténet soproni
szakértője
